Bevezető a nyomorult életembe

Már megint ugyanaz az álom,ami már megőrit.Hogy mi az?Nem húzom tovább az időt elkezdem mesélni.Hát 7 éves voltam vacsoráztunk a szüleimmel és a bátyámmal(aki nyolc éves volt)amikor ajtó csapodást hallotunk.Kimentünk a nappaliba és 3 alakot láttunk meg elörántották a pisztolyt és anyára meg apára löttek a szemem elött és elmentek.A bátyámmal odarohantunk hozzájuk zokogva.Fel sem foktam ami történt.A szomszédok kihivták a mentőket.De mikor kiértek már késő volt.Meghaltak.Engemet megfoktak és beültettek egy kocsiba,ahogyan a bátyámat is de őt egy másikba.Kiabáltam utána de késő volt,a kocsi amiben ült eltünt.Egy árvaházba vittek.Mindenki lenézett engem.Utáltam ott mindent és mindenkit folyton csak sirtam és a testvéremet kerestem.Elmondhatatlanul hiányzott.

.10 év múlva:Ma van a 17 szülinapom.A lelkemben fájdalom és gyülölet volt.Hogy miért?Azért mert egyedül  voltam nem volt senkim,a szüleim meghaltak,a bátyámtól elválasztottak.Ezért úgy döntöttem hogy megszököm este és megkeresem a bátyámat.Este:A tervem bevált.Most egy konténernél ülök.Mindenki engem néz,hát igen elég piszkos voltam és büdös mivel az árvaházban két napja nem ettem és nem volt pénzem  kajára ezért a szemétben kutattam élelem után.Tudom hogy undoritó de mindenki ezt tette volna a helyemben.De nem jártam sikerrel a konténerek üresek voltak körülottem.Ezért elindultam szerencsét próbálni.Mint a mesékben a szegény parasztfiúk,csak én nem paraszt voltam és nem fiú.Hanem egy árvalány.Elintultam csak mentem és mentem.Egyszer csak egy faluba értem.Nem volt szerencsém nem találtam munkát.Ezért mentem tovább egy erdőn keresztül.Sötét volt mivel este indultam el a faluból.Lépteket hallotam a hátam mögül.Hátranéztem és egy sötét alakot láttam magam előtt.Utánam nyúlt de nem sikerült elkapnia mivel elkezdtem futni.Amikor futottam nem vettem észre egy követ és elestem,elkapta a lábam.Sikerült kiszabadulnom.Futottam tovább és mikor már nem láttam,egy fa mögé leültem.És hirtelen elém ált az üldözöm.Felsikitottam és elakartam futni,de nem sikerült,elkezdte lecibálni a ruhámat.A könyeim úgy folytak végig arcomon mint a záporeső.Próbáltam elszabadulni,de lefogott és már az erőm is fogytán volt,hisz nem ettem 3 napja.Miután kiélte magát a szenvedésemben,el futott.Én csak ültem a fa mögött és sirtam.Mikor megnyugottam,már amenyire lehet egy ilyen trauma után,elindultam,erőtlenül arra a helyre ahol voltam a szökésem után.Jelen: Most hogy felkeltem az álmomból és elmeséltem a történetet elindulok a bátyám keresésére,mert akármi is történt nem adom fel meg fogom találni.